Két kép között

Színész rendszerint mások szövegét mondja.
Kivéve, ha nem.
Első könyvével jelentkezik Mácsai Pál. A Két kép között lapjain ő mesél. Huszonhét tétel, hosszabb-rövidebb. Gondolatok, emlékek, portrék, pillanatok.

Írott önarcképében olvashatunk szüleiről, gyerekkoráról, a kultúrához, az időhöz, a hithez való viszonyáról, épületekről, kamaszéveiről, kételyekről és meggyőződésekről, megtudjuk, miért színész lett, nem pedig orvos, és hogy mit gondol magáról a színjátszásról. Szereti-e, ha fényképezik? (Nem.) Kiderül, milyen a viszonya a színházi tapshoz és a szelfi nevű szokáshoz. (Összetett.)

Mácsai könyve önportré és vallomás. A fejezetek váltakozása az emlékezés folyamatát idézi, ezt erősíti a könyv közvetlen, eredendően ironikus stílusa is.

Ezúttal ketten vannak a színpadon. Szegő János, a Magvető Kiadó és a könyv szerkesztője beszélget a szerzővel a szövegek hátteréről, jövőben megírandó fejezetekről, Mácsai pedig felolvas a könyvből, hiszen változatlanul színész – aki írt egy könyvet. Hogy az elsőt-e vagy az utolsót – ez is szóba kerül.

„Amire emlékszem, biztosan más, mint amire mások emlékeznek, és nyilván különbözik attól is, ami valóban történt velem. Csakhogy nem hiszem, hogy létezik valóban. Abban a szeszélyes görbületű visszapillantó tükörben viszont, amit emlékezetnek nevezünk, megbízom. Mert a sok hajlást és horpadást a tükrön, ahol egy-egy másodperc megnyúlik, csupa részlet, vagy hosszú évek úgy zsugorodnak össze, hogy nem is kivehetők, ezt a sok gyűrődést ugyanaz a kéz csinálta, amelyik a ráncokat a képemen. Főleg az életemről lesz tehát szó, feltéve, hogy az élet egy kéz, ami valamit csinál. Lehet kéz, egyébként, az élet bármi lehet: vonat, hajó, tenger is: »evezz, evezz az élet tengerén, de ki ne köss a bánat szigetén.«”

A megvásárolt jegyek cseréjére, visszaváltására csak az előadás elmaradása esetén van lehetőség.

A beszélgetés után a szerző dedikálja könyvét.

Az esemény a MindenTér - élménytér és a Már vártalak közös szervezése